A bejegyzés megírásakor először az a frappáns, érdekes cím jutott eszünkbe, hogy "10 ok, amiért nem mi nyertük a 24 órás versenyt". De tulajdonképpen nem találtunk 10 dolgot, amire ráfoghatnánk, hogy miért nem nyertünk.

A rajtban még vidáman vártuk, hogy nekivágjunk a 24 órának

A résztvevő 77 csapatból 21. helyen zártunk, viszont a kategóriánkban (Elit 2) épp lecsúsztunk a dobogóról. (Ez azt jelenti, hogy a kategória négy csapatából lettünk negyedikek, de mondhatjuk azt is, hogy utolsók.) De ilyen egyszerűen nem adjuk magunkat, nézzük a részleteket!

Az előkészületek hibátlanok voltak - a 20 négyzetméteres sátrunk, ami a csapat központjául szolgált, már pénteken este a célterületen állt és a felszerelésből sem volt hiány: a komfortot többek között a hűtőszekrény és a kávéfőző javította. Egy átlag méretű furgont sikerült megtöltenünk a holmijainkkal, amik közt csak nekem 3 napra és kettő főre elegendő mennyiségű kaja volt - ami ugye csak ott derült ki, meg itthon, miután hazahoztuk a maradékot...

Az éjféli jelmezes futamra készülők – volt aki meztelenül teljesített egy kört. De azt inkább nem akarjátok látni…

A 24 órás verseny tulajdonképpen egy nagy buli, egy kisebb fesztivál, azzal a különbséggel, hogy a felesleges energiát nem a koncerteken való ugrálással és ivással, hanem sportolással vezetnek le a résztvevők. Bár egy teljes nap állt a versenyzők rendelkezésére, hogy kijöjjenek az erőviszonyok, mégis - mint minden évben - az első körben már vérre menő csaták mennek. Mehetnek is, hiszen a leggyorsabb kört teljesítő versenyző külön díjazást kap.

A taktikánkban az előre beosztott váltások szerepeltek, tehát 3 körönként cseréltük egymást este 9 óráig. Ebből kettő kört csináltunk végig, így mindenki egyenlő távot tett meg. Sötétedés után 6 körönként váltottuk egymást, így nekem is sikerült 4 órát aludni, amit nem mondanék elégnek, de pont néggyel több, mint a nulla. Nekem hajnalban kellett újra indulnom, nagyjából 5-től kezdtem el a körözést, de már Bence bringázása alatt készenlétben álltam.

Bencét itt éppen egy székben érte az álom…

Csapatunk minden tagja már indulásra készen várta az előtte pályán levő csapattársat, hogy technikai gond esetén se veszítsünk időt, hanem egyből folytathassuk a versenyt. Erre szerencsére nem volt szükség, néhány defekttől eltekintve semmi komoly gondunk nem volt.

A váltás során a bokára szerelt időmérő chip cserél gazdát

A penzumaim teljesítése után egy zuhanyzással próbáltam visszazökkenteni magam a komfortzónámba, amiből a versenyzés és a verseny közben nyelt por rántott ki. A felfrissülést segítette, hogy szombat estére már elfogyott a melegvíz, így folyamatos rekordközeli zuhanyzási időket produkáltam, miközben Kelemen Kabátban nagysikerül slágerének egyik sora csengett a fülembe "Ciki vagy nem de ha hideg a víz hat centi "...

 Lehet mondani, hogy hosszú a nyelvem (bár tényleg hosszú...) és azért írom, de az egy igazán jó ötlet volt, hogy a célban Dreher 24-et ihattunk. Így a forróságban minden menet után odakanyarodtunk mi is, hogy a gyümölcsös üdítő itallal frissítsünk. No és persze azt sem hagyhattam ki, hogy a végén egy közös képre összeálljak a lányokkal...

Izzadtan, koszosan – de azért vállalták a fotót így is…

A legtöbb kört teljesítő csapat 114-et ment, mi "csak" 103-at, ami közel 470 megtett kilométert jelent. Úgy tervezem, hogy jövőre is csinálok egy csapatot, viszont akkor Stefano Domenicaliként (F1 Ferrari csapatfőnök) figyelem és irányítom a nálam erősebb versenyzők ténykedését :-)