2014. aug 12.

24 óra az anti-racer szemüvege mögül

írta: bringasandras
24 óra az anti-racer szemüvege mögül

Történt még valamikor március táján, hogy Andris barátom felvetett egy elmebeteg ötletet, miszerint indulni kéne a zánkai 24 óráson csapatban. Érdemes tudni rólam, hogy bármilyen őrültségben benne vagyok, de azért voltak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy lelkes, de abszolút tehetségtelen és kicsit sem kompetitív amatőrként pont én kellek oda a nagymúltú ex- és sikeres aktív versenyzők közé.  De végülis kabalaállatnak, rosszabb esetben bűnbaknak jó leszek - gondoltam.

24h_zanka.jpgminden és mindenki a helyén

Úgy terveztem, hogy némileg azért rákészülök a dologra. Jobb híján eljárok majd országúton edzegetni az egysebességessel, igyekszem rendesen aludni, helyes étrend, stb…
Persze ezekből pár nagyobb éjszakai kört leszámítva nem igazán jött össze semmi. Helyette sokszor csak 3-4 órákat aludtam és dolgoztam a hétvégeken is. Azért az utolsó két hétben elkezdtem „okosabban” enni-inni, aminek némi jótékony hatását is érezni véltem.

A verseny előtti csütörtökön jutottam el odáig, hogy leporoljam a két hónapja nem látott montimat. Mentem egy laza 30 km-es átmozgatót még aznap éjjel, majd belezuhantam az ágyba.
A péntek a szükséges dolgok összepakolásával és bevásárlással telt. Estére Balázsék felállítottak a sátrat is, így ezzel már nem kellett bajlódnunk reggel a helyszínen.
Szombaton fél 10 körül faroltunk le Zánkán a kedves kis zöld furgonunkkal, aminek addigra egy köbdeciméternyi szabad raktérkapacitása sem maradt. A sátor belakása, pár ismerőssel való pacsizás és átöltözés után elindultunk bejárni a pályát.


Elsőre azt sikerült realizálnom, hogy fázni nem fogunk kicsit sem, na meg azt, hogy idén sem jelentéktelen koncentrációban lesz por a pályán. Másodikra azt, hogy néhányan itt vagy nagyon erősek, vagy már a második kört sem fogják bírni tüdővel. Harmadikra meg azt, hogy lehet, ide nem a merev villa és a betonkeményre fújt 1.90-es gumik a legideálisabbak, de azzal nyugtattam magam, hogy legalább ebben a két napban tutira nem lesz vesegörcsöm.
Maga a pálya a többieknek mérsékelten, nekem annál jobban tetszett. Viszonylag technikásnak tűnt: kanyar kanyar hátán, letörés szerencsére nem volt egy sem és unalmas egyenes sem igazán akadt. Leginkább a meredekebb emelkedőknek és az egynyomos erdei ösvényeknek örültem.

Mire visszaértünk Andris már indulhatott is a rajthoz. Eléggé felgyorsultak a történések, az első három kör hamar elment. Ilyenkor ildomos nem bekezdeni, elvégre valahogy végig kell bírni a napot, aztán persze mindenki megy nyélen, mintha az élete múlna rajta. A mi emberünk nem is tagadta, hogy tolni fogja.
Röpke fél óra múlva már Balázsnak üvöltöztünk, mikor elszáguldott a csapatsátor előtti füves egyenesben. Őt hamar váltotta Manó, addigra már kezdett szétszóródni a mezőny is, nagyjából mindenki a helyére került. Aztán jött a mentőhelikopter és leállt a verseny vagy másfél órára…
Az újraindítás utáni tumultusban hamar beállt Dani is, ami azt jelentette, hogy mindjárt én jövök, le kéne gurulni a váltó zónába. Eléggé hosszúnak tűnnek a percek, miközben vársz és az „ellenfeleket” méregeted. Végre eljött az én időm, a jeladó le- és felrakását jól elbénáztuk (Ezen a későbbiekben sem sikerült javítania egyikünknek sem. Biztos sok értékes másodpercet veszítettünk vele, de ahogy elnéztem ez pont csak minket nem érdekelt).

24h_zanka3.jpgmég elememben

Szóval Elindultam. Igyekeztem tempósra, de nem meghalósra venni a figurát. Előznek jobbról, előzök balról, melegem van, nyelem a port, de már nagytányéron megyek mindenhol és a rázós részek is elviselhetőbbnek érződnek. Kezdett nálam kialakulni valami Flow-féle, beleéltem magam, bírni fogom – motyogtam magamban. Mire kezdtem fájlalni a csuklóim, mindig jött egy emelkedő, vagy egy simább rész, ahol kicsit összeszedhettem magam. A második kör végére azért nem bántam volna ha már kiállhatok.
Aztán csak megvolt a harmadik is, Bence már várt, aztán el is viharzott. Én meg mentem bedugni a fejem a csap alá, meg sörért. Később vállveregetés, kaja, hideg zuhany, aztán leszakadt alattam a nyugágy, amit végül csak sikerült egy a szerszámos ládában kallódó v-fékből kinyert anyával javítani.

24h_zanka5.jpgreggeli etap, valójában nem voltam ilyen vidám

A második etapon már senki sem volt olyan vidám, viszont addigra tudtuk, hol kell jobban vigyázni, esetleg hogyan gyorsulhatunk még egy kicsit. Én alighanem inkább lassultam. Fáradtság, fojtogató hőség, egyre nagyobb por, és a pálya pár helyen már ki volt annyira járva, hogy sikerült kétszer is a talajhoz koppintanom a kormányvégdugót, csak épp nem egészen úgy, mint Matt Hunternek: https://www.youtube.com/watch?v=jOlVJv7jAHg .

Annyira azért nem érződött rossznak a dolog, iszonyat jó volt a hangulat jöttek-mentek nálunk az emberek és mindig történt valami: Bence például fél kört defektesen tett meg, Andrisnak a pálya szélén szenvedtük vissza a lelazult nyergét, meg ilyesmik. Aztán ahogy ment le a nap és kezdett hűvösebb lenni, elkezdtünk 3 helyett 6 körökre kiállni. Az éjszakát vártam a legjobban. 2-kor bekapcsoltam a fejlámpát, Dani felcsapta a bokámra a jeladót és már gurultam is bele a vaksötétbe. Kellemesen hűvös volt, a mezőny már annyira szétszóródott, hogy néha tök egyedül haladtam, nem törte meg semmi a saját kis ritmusomat. Csend volt és nyugalom. Tényleg csak tekernem kellett, a közelemben lévők is hasonló tempót mentek. Aztán később azért volt némi vívás is, kanyaronként előzgettük egymást, a lefeléken általában elgurultak mellettem, mászáskor viszont mindig lehagytam mindenkit. A negyedik körömben a víztorony felé vezető emelkedőn átsétált előttem egy fiatalabb vaddisznó is, amin kicsit azért meglepődtem. J
Nem bántam volna, ha mehetek még két kört, csak jóval lassabban, ahogy amúgy szoktam.
Beértem, csere, szokásosnak mondható zuhany és folyadékbevitel, aztán alvás. Másfél órát sikerült.
Nehezen ébredtem, de inkább fáradt voltam, mint álmos. Étvágyam már nem volt, viszont éreztem, hogy kéne valamit enni. Némi müzli meg kávészürcsölés után 7 óra magasságában felmásztam a bringára. Andris még a kezembe nyomott két gélt, mondván egyet még toljak be indulás előtt, egyet meg az első kör után, aztán csak nem éhezek el a végéig. Működött. Még nem volt túlzottan meleg, aminek örültem, viszont ahogy jött a fáradtság, úgy csökkent a figyelmem is. Néha az utolsó pillanatban kaptam észbe és rántottam vissza a bicajt valami esés közeli helyzetből. Ebben a két körben már jó pár zombiszerűen mozgó, elcsigázott arcú emberkével találkoztam, de hát ez ilyen, nincs a dologban semmi meglepő.

24h_zanka7.jpg„ha ezt végigbírod elbontalak”

Ja igen, a végére már csak két körös meneteket terveztünk. Az eredeti ütemtervhez képes viszont már olyan csúszások voltak, hogy újra kellett gondolni az egészet. Az újra felosztott időrendbe viszont én már nem fértem bele. Ott és akkor ezt nem is bántam. Körönként kb 20 perc alatt még végig tudtam volna vánszorogni a pályán, de annak nem örült volna sem a csapat és igazából én sem. Mivel kezdtük látni, hogy nagyon nincs már értelme küzdenünk a kategóriánkban, a srácok elhatározták, hogy kimennek egy-egy nyugisabb menetre és a végén megpróbálnak futni egy rekord-közeli időt. Ami valljuk be, egy napnyi szenvedés után elég nagy kihívás tud lenni. J Nekünk Zsófival és Balázzsal így nem maradt más dolgunk, elkezdtük bontani a depót. Mire letelt a 24 óra, mindent begyűrtünk az autóba. Örülés, búcsúzkodás, indulás haza. Az epilógot hamar letudtuk, úgy tűnt mindenki menne már haza aludni.

24h_zanka9.jpgelitrészerek meg a hobbista

Beszélgettük, hogy mindenki ír majd egy beszámolót, amiben sorra vesszük, milyen kifogásaink vannak, miért lettünk negyedikek Elit 2-ben és huszonkettedikek abszolútban, de úgy érzem felesleges mentegetőzni. Eleve bulinak szántuk a dolgot, az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat és tekerjünk egy jót. Azt hiszem a többiek nevében is kijelenthetem, hogy ez maradéktalanul sikerült. A magam részéről tényleg csak annyi volt a cél, hogy túléljem. Aki ezt végignyomta, az igazi hős, akár szólóban, akár hobbi csapatban, akár csak 70 kört teljesítve összesen. Szóval elmondhatom magamról, hogy ha csak egy napig is és csak egyhatod részben de kicsit igazi hősnek érezhettem magam én is.

Ha tehetem jövök még!

Szólj hozzá

maraton 24 órás verseny 24 órás MTB verseny 24 órás MTB Zánka 24 órás verseny kellék