Fú, de magasan van az ülés, nem is ér le a lábad! Hogy tudsz így biciklizni? Mi van, ha meg kell állnod? Nem vagy még impotens?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések tucatja merül fel a tapasztalatlan kerékpárosban, ha bringája beállítása került terítékre és ránéz egy sportoló „munkaeszközére”. Remélhetőleg a vázgeometria alapjaival már mindenki tisztában van, hiszen ezek a paraméterek alapvetően befolyásolják, hogyan fogunk ülni a kétkerekűn. 

Első, és legfontosabb lépés a megfelelő vázméret kiválasztása. Vásárlás előtt érdemes a gyártók, boltok ajánlását megnézni. Legtöbbször táblázatos vagy online kalkulátor formájában tájékozódhatunk arról, mi lehet nekünk a legjobb. Mivel általában a vázak tömegtermelésben készülnek, sokszor 5 méret fedi le az egész palettát. Ennek következtében előfordulhat, hogy két méret között lenne az optimum. Ilyenkor különösen, de egyébként is érdemes élőben kipróbálni a gépeket és az alapján dönteni, végső esetben más márkát kiszemelni, olyat, aminek van nekünk megfelelő váza.

 A táblázat MTB kerékpárokra vonatkozik

Triviálisnak tűnik, de fontos megemlíteni, hogy a megfelelő méretnek felül kell írnia az esztétikai szempontokat. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a népszerű bringákból év végére csak a nagyon kis – és nagyon nagy méretek maradnak meg, amiket kedvező áron lehet megvásárolni. Hiába viszont az akciós ár, ha átlagos testmérettel rendelkezünk, és tulajdonképpen szobadíszt veszünk, amit nem fogunk tudni megfelelően használni. 

Végre megvan az áhított masina, már „csak” be kéne állítani. Mivel napjainkban erre a terültre komplett iparág szakosodott, a NASA-t megszégyenítő technikai háttérrel, mi csak alapvető támpontokat tudunk adni.

Kiindulási állapot, hogy a nyereg ülőfelületének ajánlott vízszintesnek lennie! Ezt könnyen beállíthatjuk és ellenőrizhetjük egy vízmértékkel.

Kezdjük a nyeregmagassággal! Bevett szokás, hogy sokan a csípőcsont magasságágáig húzzák a nyerget, de ha kicsit belegondolunk ez az elv több helyen is sántít, ugyanis nem veszi figyelembe a középcsapágy-ház, ezáltal a pedálok talajtól levő távolságát. Eggyel jobb, a szintén elterjedt metódus, amikor a hajtókart a talajra merőlegesen, 6 óra állásba fordítjuk, és úgy állítjuk be a nyereg helyzetét, hogy sarkunkkal pontosan elérjük a pedált. Ez már nagyságrendileg helyes pozíciót ad, de szubjektív, hogy ki mennyire vastag talpú cipőben csinálja a műveletet, vagy mennyire süllyed be a nyeregbe. A pontos értékekhez szükség lesz a belső lábhossz lemérésére. Az otthon is könnyen elvégezhető művelet lényege, hogy mezítláb a fal mellé állunk, egy vízmértéket vagy kemény táblás könyvet az ülepünk alá helyezünk, mintha az a nyereg lenne és megjelöljük a fallal érintkező felső pontját. Ennek a talajtól mért merőleges távolsága lesz a belső lábhossz. 

Az adat birtokában használhatjuk a Hamley & Thomas módszert, ami a belső lábhossz 109%-át számítja nyeregmagasságnak a hajtókar alsó, talajra merőleges pozíciójától. Végül a háromszoros Tour de France győztes, Greg LeMond által kiszámolt, belső lábhossz 88,3%-át használó értéket érdemes megszívlelni, ami a nyeregmagasság helyzetét a középcsapágy középvonalától méri. Utóbbi két módszer nálam meglehetősen hasonló eredményt ad, ami egy jó kiindulási alap, de érzésre még lehet ide-oda játszani a milliméterekkel. Amit viszont mindenképp el kell kerülni, hogy hirtelen radikálisan megváltoztatjuk a nyeregmagasságot!

Ha nem jól állítottuk be a magasságot szervezetünk előbb, vagy utóbb jelezni fogja. Túl alacsony és túl magas helyzetnél is előjöhet térdfájás, hosszabb távon az ízületek nem kívánt kopása is. A túl magas helyzetre jellemző még a csípő „dobálása”. Ha a lejtőkön zavar a magas nyereg és szeretünk ugrálni, köves, gyökeres szakaszokat próbálgatni, lehet érdemes beruháznunk egy állítható nyeregcsőbe. Ezzel, ha jön a technikás rész, egy pillanat alatt leereszthetjük a nyerget, akár a kormányon levő vezérlővel is, majd dolgunk végeztével a megszokott pozícióba állíthatjuk vissza. 

Kész is volnánk? Ugyan már! Az sem mindegy mennyire van előre-, vagy hátratolva a nyereg a nyeregcső fejszerkezetében. Szerencsére erre létezik kevésbé misztikus módszer is, mégpedig úgy kell beállítani a pozíciót, hogy a hajtókar talajjal párhuzamos, 3 órát mutató állásában egy függőónt (tulajdonképpen bármilyen cérnára kötött súlyt) a térdkalács belső oldalán lelógatunk, és ennek pont metszenie kell a pedál tengelyvonalát. Gyerekjáték, nem igaz?

Igen, szakavatott olvasók már biztos hiányolták, nem esett szó még a hajtókar hosszáról. Mivel alapvetően kezdőknek szól az oldal, nem mennénk ebbe részletesen bele. Jó esetben a gyártó megfelelő vázmérethez megfelelő hosszú hajtókarokat fog biztosítani.

A nyereg fajtájának kiválasztására szintén nincsen általánosan elfogadott szabály, mindenki olyat használ, ami neki bevált. A nagy ülésgyártók már rendelkeznek különböző kiválasztást segítő módszerekkel, amik a testi paramétereket veszik figyelembe. Egyik legfontosabb ilyen az ülőcsonti gumók távolsága, ez a nyereg szélességének kiválasztásában segít.

Ha kész van a tutti, "mikrométerre" pontosan beállított helyzet érdemes felírni az adatokat. Ha megkérdezik, hogy miért ülsz olyan magasan, hogy nem ér le a lábad, a következőt érdemes válaszolni: mert nem rollerezni szoktam a biciklimmel! 

A későbbiekben a kormány, kormányszár és az egyéb irányításhoz szükséges alkatrészek beállításában  is próbálunk segítséget nyújtani!