Nem kell félni, csak 8 darab csőről lesz szó, aztán cső! De ezek anyaga, hossza, egymáshoz és a talajhoz viszonyított helyzetük mind fontos szerepet játszanak abban, hogyan érezzük majd magunkat a bringán.

Az egyszerűség kedvéért merevfarú bringát veszünk alapul, de az összteleszkópos gépeknél is lehet alkalmazni az alábbi sorokat, csak kiegészül még a hátsó háromszög kinematikájával. A legtöbb kerékpárvázat oldalról megfigyelve, láthatjuk, hogy gyakorlatilag két háromszögből épülnek fel, amiknek egy közös oldala van. Ezt hívjuk nyeregvázcsőnek. Hossza alapvetően befolyásolja vázunk méretét, ez alapján kérünk a boltban „S”-es vagy „L”-es,  17”-es vagy 19”-es bringát. Az inchben megadott érték jó esetben konkrétan a nyeregvázcső hosszát jelöli.

Ezekről csövezünk...

A nyeregvázcső lent a középcsapágy- házba csatlakozik, akárcsak a váz leghosszabb csöve, az alsócső. Ez az, ami leginkább felelős a váz merevségéért, illetve a gyártóknak itt van a legnagyobb egybefüggő felületük a dizájnnal „játszani”, ide kerül a márkajelzés. Sokszor - főleg alumínium és karbon vázaknál - megfigyelhető, hogy valójában ez a cső nem is kör keresztmetszetű, hiszen a rá ható erők terhelése szempontjából, a minél alacsonyabb súlyt is szem előtt tartva, más formák jelentik az optimumot. Érdemes megkocogtatni a csúcs vázakat a falvastagság miatt, néhol alig vastagabbak egy Dreher alu dobozánál.

Open karbon váz változó keresztmetszetű nyeregvázcsővel és alsócsővel

A középcsapágy talajtól számított magassága szintén fontos paraméter, köves lejtőkön vagy emelkedőkön azon múlik, hogy folyton odaverjük a pedálunk, vagy könnyedén tekerünk. Igen ám, de kanyarodás közben annál stabilabb, jobban irányíthatóbb a bringa, minél lejjebb van a középcsapágy az agyak tengelyvonalához képest. Nyilván létezik élhető kompromisszum, de gyártónként és típusonként vannak különbségek.

Az alsócső másik végén a fejcsőbe csatlakozik.  Nem árt jól megnézni milyen homlokcsövű vázat vásárol az ember az összespórolt „deákigazolványokból”, egyrészt mert több átmérőjű szabvány létezik, másrészt mert hosszuk típusonként relatív nagy szórást mutat. Szóval a netten méretre vágott villa, ami korábbi vázunkba tökéletes volt, nem biztos, hogy elég hosszú lesz a frissen szerzett „vasba”…  Használt vázaknál érdemes repedések után kutatni a fejcsövön, ugyanis kifejezetten nagy erőhatásokat kell kibírnia itt a csatlakozásoknak.

Szép muffos fejcső csatlakozások egy vintage gépen 

Az első háromszöget a felsőcső teszi teljessé. Hossza meghatározza, hogy mennyire lesz sportos vagy éppen komfortos a testhelyzet tekerés közben. Rövidebb felsőcsövű vázakon kényelmesebb, egyenes hátú pozíciót foglal el a bringás, ez kevésbé terheli a derék- és mély hátizmokat. Versenyzők gyakran emlegetik ezt nagypapás üléspozíciónak, az első hátfájásig.

Hátul tulajdonképpen két háromszögünk van, melyeknek talaj felöli vége, úgynevezett papucsban végződik, ebbe rögzítjük a hátsó kereket. Az esetek többségében a két „síkidom” azonos, de manapság sok gyártó máshogy alakítja ki a hajtás- és a tárcsafék oldali csöveket. A támvillák kötik össze a nyeregvázcsövet a papucsokkal, alakjuk, átmérőjük és kialakításuk nagy szerepet játszik abban mennyire nyeli el vázunk a talaj felöl érkező ütközéseket. Minél több és nagyobb ívű a kanyargás (S-bend), minél vékonyabbak a csövek, elviekben annál kevésbé érezzük fenekünkön a rázós utakat. A két támvilla között sokszor található összekötő csövecske, illetve egyes gyártók preferálják a monostay kialakítást, ahol a két támvilla a nyeregvázcső előtt „eggyé válik”. 

Egy igazi bringaőrültnek ez korhatáros tartalom - gyönyörűen kimunkált titánium támvilla csatlakozás egy Van Nicholas MTB-n

Elérkeztünk az utolsó csövekhez, mégpedig a láncvillákhoz, amik a középcsapágy és a papucsok közötti kapcsolatot valósítják meg. Hosszuk kardinális szerepet játszik a hajtás irányú merevségben, minél rövidebbek, annál agilisabb, jobban gyorsítható lesz a kerékpár. Végletekig persze nem lehet fokozni, hiszen egy MTB esetében kell sárférő helyet hagyni a nyeregvázcső mögött és az első váltó működéséhez is szükség van valamennyi térre.

A csövek bemutatása ezzel véget ért, de pár fontos tudnivaló még hátra van. Remélem eddigre mindenkinek kikristályosodott, hogy a csövek hosszai a váz méretétől függően arányosan változnak egymáshoz, a láncvillák hosszát kivéve. A tengelytáv is méretfüggő, aki próbálta már úgyis tudja, hogy kis bringával könnyebb szlalomozni.

Szót kell ejteni még a szögekről, mert akár 1-2°-os eltérés is más érzést adhat menet közben. Mivan? 1-2°, hülye ez, hiszen annyit még Kovácsné is elnézett a matek dolgozatban szerkesztésnél! Itt bizony számít, ez van. Az egyik ilyen lényeges szög a nyeregvázcső meghosszabbításának a talajjal bezárt szöge. Minél meredekebb, annál inkább a kerekek között ülünk, lefele annál stabilabban tudjuk irányítani a bringát, viszont ront a hajtáshatékonyságon.

Igazi csemege ez a kép! Extra lapos nyeregvázcső-szög, dupla felsőcső és monostay támvilla...

A másik nem elhanyagolható tényező a fejcső meghosszabbításának a talajjal bezárt szöge. Ennek, ahogy nő a meredeksége, úgy lesz egyre érzékenyebb, agilisabb a kormányreakció. Gyors, stabilitást igénylő lejtőkön viszont „idegessé” válhat az irányítás, ezért olyan felhasználásra - pl. downhill – laposabb fejcsőszöget javasolnak. A cruiser bringáknál is hasonló a helyzet, viszont ott nem a nagy sebességgel való közlekedés, hanem a dizájn volt az elsődleges szempont, a lapos fejcsőszög már ennek a hozadéka.

Lehetne még tovább ragozni, részletekbe menően elemezni, de úgy gondolom, aki a cikk végére ért, az alapokkal már megismerkedett. Legközelebb a már kiválasztott kerékpár beállítását nézzük meg!