Sokan szeretik, ha vastag, de van, aki az egészen vékonyra esküszik. Használnak olyat is, amin nagyok a bütykök vagy, pont hogy kicsik, de újabban egyre többen mennek gumi nélkül is. Mármint belső gumi nélkül, mert ugye most a bringák gumiabroncsa a téma...

Két sajtos tallérnyi felületen érintkezik kerékpárunk a talajjal. Azt, hogy hogyan fog viselkedni a bringa lejtőzés vagy mászás során - saras esetleg homokos talajon, a gumiválasztás nagyban befolyásolja. Válasszuk a gyors és keskeny, de komoly kerékpár kezelési tudást igénylő, hártyavékony oldalfalú és méregdrága versenygumit, vagy jó lesz a közel 1kg tömegű drótperemes abroncs a legolcsóbbak közül?

Első és legfontosabb eldönteni való, hogy milyen terepen és milyen célokra kívánjuk használni a gumit. Ha nem szándékozunk versenyeken indulni, a tömeg másodlagos szempont lehet, viszont ha kompetitív céljaink vannak, sokat tudnak segíteni a gumikon spórolt grammok. Mivel forgó tömegről beszélünk a könnyebb abroncsok előnye hatványozottan jelentkezik a gyorsíthatóságot tekintve.

Tapadás (traction):A megcsúszással szemben tanúsított ellenállás. Fékezés, mászás és kanyarodás szempontjából fontos.

A tapadást a következő tényezők befolyásolják:

•  mintázat
•  guminyomás
•  gumi felépítése
•  szélesség
•  a talaj minősége 

Száraz aszfalton a teljesen slick (minta nélküli) gumik tapadnak a legjobban. Vizes aszfalton sokan azért választják a „mintásabb” gumit, mert félnek az aquaplaning (vízen való felúszás) hatásától. Kerékpár esetében ez a félelem megalapozatlannak mondható, alakjából adódóan (ellentétben pl. az autógumival) a kerékpár gumija kiszorítja maga elől a vizet és csak igen nagy sebességnél hajlamos felúszni a nedves talajon. Bicikli és motorkerékpár hasonlóságát feltételezve felmerülhet a kérdés, miért használnak akkor mégis esőgumikat például a MotoGp-ben? Erre a válasz az, hogy egyrészt ott már elérik azt a sebességet, aminél jelentkezhet a vízen való felúszás jelensége, másrészt nedves aszfalton a slickek nem melegszenek fel az „üzemi hőfokra”.

Terepre érkezve bonyolultabbá válik a dolog. Rengeteg függ attól, hogy milyen a talajtípus, amin haladunk. Itt már haszna lesz a bütyköknek, ugyanis úgymond „belemarnak” a talajba ezzel növelve a tapadást. Sárban a keskeny agresszív mintázattal ellátott abroncsok ajánlatosak, mert a keskenységből adódik a nagyobb felületi nyomás, mélyebbre süllyednek a talajban és a nagy bütykök elérik a föld szilárdabb rétegeit. Tapadás szempontjából nem releváns, de nyilván a kerekek beragadása is a keskenyebb gumival megakadályozható, továbbá az egymástól viszonylag távol levő bütykök nem gyűjtik be a sarat. Köves, gyökeres, de száraz körülmények között is hasznos az agresszív mintázat, nagyobb esély van így arra, hogy „megakad” a gumi bütyke az adott tereptárgyban és nem elcsúszik rajta. Ilyen terepen viszont előnyösebb a szélesebb gumi, egyrészt a nagyobb felület miatt, nagyobb az esély, hogy megtapad valahol, másrészt pedig a szélesebb gumit lehet alacsonyabb nyomáson használni a felütés veszélye nélkül, ami jelentősen növeli a tapadást. 

Az, hogy konkrétan milyen mintázatú gumi kerüljön fel egy adott körülményhez nagyon felhasználó függő. Én jobban szeretek előre egy agresszívabb mintával ellátott gumit rakni, abból kifolyólag, hogy az első kerék megcsúszása egyáltalán nem kívánatos, ha mégis megtörténik, nagy tapasztalat és ügyesség kell, hogy elkerüljük az esést. A hátsó kerekékre azért preferálom a „gyorsabb” gumikat, mert szűk kanyarokban sokszor jól jön, ha fékezéssel meg tudom csúsztatni a bringa hátulját. Hátul a csekély mintázat miatt az emelkedőkön járhatunk rosszul. Köves és technikás mászásokon könnyebben kipörög a kerék, bár véleményem szerint ott igen nagy szerepe van annak is, hogy milyen áttételt mennyire egyenletesen hajtunk, illetve hogy ülünk a kerékpáron (súlypont). 

A tapadást nem kizárólag a gumi és a talajminőség befolyásolja. Többször említést tettem róla, hogy egy 29”-es bringa jobban tapad 26”-es társánál a kerekek tengelyvonalához viszonyított alacsonyabb súlypont miatt. Más szempont, de fontos megjegyezni, hogy egy fully jobban fog tapadni egy merevfarú gépnél, ugyanis kerekek szinte folyton a talajon vannak, míg egy hardtail hátsó kereke többször a levegőben van, amikor nyilván nulla a tapadás.

Vannak élethelyzetek, amikor az eddig felsorolt technikai tudásokat a sutba vethetjük és a külcsín minden egyéb prioritást legyőzve írja át az addig észérveket. Ezek az esetek azok, amikor a gyerek vagy az asszony választ gumit. Erre mutatok itt néhány példát:

Összességében azt javaslom, hogy mindenki a lehetőségeihez mérten próbálgasson gumikat, eleinte drótperemes, olcsó változatban,ez alapján már el lehet dönteni, hogy beválik-e. Nyilván a drágább, kevlárperemes külsők könnyebbek, gyorsabb és egyszerű velük a gumicsere, anyagösszetételük is más. Ilyeneket versenyzési célra érdemes használni, általában puhábbak, ezáltal gyorsabban kopnak, és az áruk is többszöröse drótos társaiknak. Kiindulási alapként érdemes a nagyobb gyártók modelljei között keresgélni, kérdezősködni az ismeretségi körben kinek mi vált be.