A kerékpárt már az „ősidőkben” is leginkább a városi közlekedésre találták fel, a mountain bike csak az 1970-es években indult el világhódító útjára az Egyesült Államokból. Napjainkban is az egyik legelterjedtebb közlekedési eszköznek számít a bicikli, hiszen környezetbarát, mobilis és gyors a városi forgalomban, illetve a fenntartása is olcsóbb, mint egy motorbiciklinek, esetleg autónak.

kép forrása: http://www.itchy-themovement.com/wp-content/uploads/2013/06/www.flickr.comphotosubm.jpeg

Legtöbben munkába/iskolába járásra, illetve bevásárlások lebonyolítására használják kétkerekűjüket, de van egy szűk réteg, akik egészen más felfogásban bringáznak a városokban.Ők a kerékpáros futárok, akik csomagokkal a hátukon közlekednek a forgalomban, leginkább váltó nélküli, fix áttétes, átalakított országúti kerékpárokkal.

A futárok leginkább a világ nagyvárosaiban (New York, San Francisco, Koppenhága, London, de Budapesten, illetve Győrben is előfordulnak) tevékenykednek, legfőképpen csomagszállítást vállalnak. Akárcsak a pizzafutárok esetében, a bringás futárok is törekednek a csomagok minél gyorsabb leszállítására.

Fiúk, lányok, életkortól függetlenül dolgoznak futárként; egy közös bennünk: az a fajta adrenalin-vágy, amit nagy valószínűséggel már a kerékpárversenyeken sem kapnak meg, csak a város forgatagában, ahol nincs két egyforma nap. A futárszolgálatok közösségeket alkotnak, és sokszor rendeznek egymás között úgynevezett „alleycat” versenyeket a városokban, amik általában teljesen illegálisak, nincs kijelölt és biztosított útvonal, csak egy start-pont, ahol kapnak egy borítékot, benne a következő ellenőrzőpont címével. Ide kell eljutniuk a lehető leggyorsabb és legrövidebb úton, ahol egy igazolás aláírásával (ez lehet filctoll, bélyeg, pecsét, bármi ami nyomot hagy) ismét kapnak egy borítékot, benne a következő checkpoint címével.

Egészen addig zajlik a pontkeresés, amíg be nem érnek az utolsóhoz, ami a célnak van kinevezve. A legrövidebb idő alatt teljesítő kapja az első helyezettnek járó jutalmat. Hozzá kell tenni, hogy az ellenőrző pontok általában a legelérhetetlenebb helyeken vannak, így van hogy épületek tetejére, vagy hidak lábához rakják őket,  szóval ha egy emberkét látsz a hátán biciklivel tűzlétrán mászni, ő nagy valószínűséggel egy futár lesz.
Természetesen ezeket a versenyeket napszaktól, és évszaktól függetlenül rendezik, hiszen éjszaka még hangulatosabb kerekezni a városban.

A futárkodás sokévi bringás tapasztalatot igényel, magabiztos kerékpár-kezelési tudást, rendkívüli tájékozódási- és helyzet-felismerési képességet, de talán az egyik legveszélyesebb munkák közé tartozik a világon.

Kezdetben a futárok nem hordtak sisakot sem, szerencsére ez a trend elmúlni látszik, és ők a biztonságot kezdik előtérbe helyezni, valamint a régi klipszes pedálokat is kezdik SPD, illetve patent pedálokra cserélni.

kép forrása: http://www.bicycling.com/sites/default/files/images/Josephine-Reitzel-2013-bike-messenger-worlds.jpg

A városi közlekedésben az egyik legfontosabb a biztonságunk, mert a kerékpár az egyetlen „puhatestű” jármű. Mindig viseljünk sisakot, még akkor is, ha a boltba ugrunk át tejet és csokit venni, mert bármikor beleszaladhatunk egy figyelmetlen autósba, vagy gyalogosba!
A KRESZ szabályait maradéktalanul tartsuk be, hiszen nem véletlenül hozták őket… ha lehetőség van rá, mindig a kijelölt kerékpárúton közlekedjünk, mert nekünk bringásoknak lett építve!  Az elsőbbséget mindig adjuk meg, a féket pedig használjuk, hiszen az is okkal van a kerékpárunkon…