Hirtelen jött ötletként indultam a versenyen. Még az ősszel sikerült összerakni egy cyclo cross bringát, amit eddig csak a téli alapozásra használtam. Decemberben megláttam az OB kiírást, remek lehetőségnek találtam elkezdeni a terep versenyzést.

Edzőmmel, Marcival jól összebeszéltünk, s két héttel ezelőtt már neki is álltunk készülni a versenyre. Gondolhatjátok mi fért bele ebbe a két hétbe…
Hét elején informálódtam Szilárdtól a cyclo cross versenyzésről, kaptam csomó jó tanácsot, meg kimentem egyszer kicsit ugrálni padokat és lépcsőket a volt általános iskolámhoz…
Leszereltem a réges régi sárhányókat (- ~2kg), feltettem a Maxxis Raze (324 gramm) gumikat  a 740 grammos edző gumik helyett (- 830 gramm). Máris barátibb lett a bringa súlya.
A technikai készülés nagyjából ennyiben merült ki. Nem, nem is, Youtube-on rengeteg ilyen jellegű videót néztem.

Laza hét után jött az OB napja, kellemes idő, napsütés, száraz talaj helyett nagyjából 1-2°C, 5-10 cm vastag sár, latyak, havas, jeges foltos pálya. A nap elől a felhőket még a tajgai fagyos szél sem tudta elfújni.
Reggel korán érkeztünk, így bőven jutott idő barátkozni a pályával. Nekem végülis tetszett. Szívesebben hajtottam ezen a saras pályán 1°C-ban, mintha száraz hideg lett volna.
Az elit felnőtt és az U23 indult egyszerre, maroknyi csapat sorakozott fel a rajtnál. Sikerült viszonylag jól elkapnom a rajtot – nem voltam utolsó. De ez kb. 300 méterig volt így, amikor kicsúszott alólam a bringa és a földön találtam magam, majd még értékes másodperceket vesztettem azzal, hogy a váltóbowdent visszakasszam a váz váltóbowden akasztójába (milyen szép szavak ezek). Mire feleszméltem mindenki ott hagyott…

Innen a második helyig bírtam feljönni kategóriámban, amit a verseny végéig meg is tartottam. Felnőttekkel közben meccselgettünk, jöttek is meg mentek is körülöttem, nem figyeltem az abszolút helyezésemre.
Közben még volt egy esésem, amikor fenn akadtam az egyik kanyarban a fán, de már rutinként kezeltem a helyzetet.

A pályán 3 domb volt, amiből végülis kettőt ki lehetett tekerni kellő lendület és erő hozzáadásával, volt még kettő szimpla akadály, amit vékony farönkökből alakítottak ki. Ezek közül az egyiket leszállás nélkül lehetett venni. A pálya hátsó sarkában egy hármas akadály volt, amit simán csak végig futottunk. Egy nagy akadály volt, ami az egész pályára kiterjedt, az pedig a sár. Néhol 5, másutt pedig 15 centis vastagsággal volt jelen, hogy nehezítse minden pedálcsapásunkat. Előnye annyi volt, hogy nem kellett sokat használni a féket.
Verseny előtt most a High5 energia szeletét próbáltam ki, ami kellő szénhidrátot biztosított a verseny során. Utána pedig egy Protein szeletet majszoltam a regenerálás elősegítése gyanánt. Nekem bevált, próbáld ki Te is! :)A képekért köszönet Panyiapukának'!