Az április 26-i vasárnap elég zsúfoltra sikeredett a versenyek szempontjából. A Balaton déli partján – Balatonlellén – a Kishegy-kupa, Szlovákgyarmaton az eBike kupa és hozzám legközelebb a gyenesdiási Kürtös kupa került megrendezésre. Egyrészt a közelség és a szuper jó pálya, másrészt pedig a régi egyesületem által ismét igen jó és kellemes hangulatúra szervezett verseny miatt választottam ezt.

A Kürtös-kupa vagy korábbi nevén Bozót-kupa a mountainbikeozás gyermekkoráig nyúlik vissza, amely versenyeket szintén itt a gyenesdiási Nagymezőn rendezték, ami kedvelt kiindulópontja mind a gyalogos, mind a kerékpáros túráknak. Hétvégenként pedig a pihenni és kikapcsolódni vágyók veszik birtokukba a tisztást akár egy séta vagy akár egy piknik erejéig.
Ezek a lelkes fiatalok a régi Kürtös-kupa hagyományát viszik tovább, immáron harmadik alkalommal megrendezve ezt a családias hangulatú versenyt.

A verseny nevéhez stílusosan minden induló egy édes kürtös kalácsot kap ajándékba a rajtszáma mellé. Így már biztos, hogy senki nem távozik rossz szájízzel. A pálya sok újdonságot nem tartogatott számomra, mivel tavaly óta nem változtattak rajta –remélem nem is fognak - és gyakran járok erre edzéseim során is.
A szombati pályabejárást ezért nem is vettem annyira komolyan. Otthonról letekertem a pályára, néhány kör megtétele után, ahol az esetleges újabb vízmosásokat akartam szemügyre venni, de ezeket csapadék hiányában nem találtam, inkább a rendezőkkel beszélgettünk, miközben szorgosan jelölték és tisztították a pályát.

A versenyen három távot alakítottak ki: 2 kör, 3 kör és 6 kör. Eddigi legnagyobb mezőny idén alakult ki a maga közel 100 fővel. Nem is sok, mondhatni, de ez a verseny nem is arról szól.
Reggel nem sokkal a rövidtáv rajta előtt értem ki a pályára, a nevezésnél a 77-es rajtszámot kaptam.
Ekkor még volt 2,5 órám a hosszútáv rajtjáig, amit ismerősökkel való beszélgetéssel, esélylatolgatással és készülődéssel töltöttem. Igaz kis verseny volt, de az indulók majd’ fele a hosszú távot választotta és még így is sok erős versenyző volt jelen.

A rajtnál sikerült az elején maradnom, Blazsó Marcival, Búr Zsolttal, Gulyás Ádámmal, Kovács Botonddal és Weingartner Balázzsal. Ez a felállás nagyjából az első kör feléig maradt így, amikortól Marcit már nem láttam többet és a Búr Zsoltból és Kovács Botiból alakult duó sem akart közeledni. Mi Ádámmal tekertünk együtt, hol egyikőnk, hol másikunk megindulva. A harmadik körben egy kis ösvényen el tudtam szökni Ádámtól, aki néhány lekörözött versenyző mögé ragadt, innentől egyedül hajtottam a verseny végéig. Hol előttem, hol mögöttem fel-feltűnt egy-egy vetélytárs, de sikerült tartanom magam.
A dobogóról lecsúszva, a negyedik helyre értem be ~4 perccel Marci után 0:57:38-as idővel.
Mivel tétje nem volt a versenynek, ezért nem is idegeskedtem a helyezés miatt. Egy jó edzésnek és a Haro Werx versenykörülmények közötti tesztelésére a legjobb volt!

Sokat játszottam a hátsó rugóstag beállításával, nagyjából sikerült úgy felfújni, hogy tekeréskor szinte alig, kiállva pedig semmit nem mozog amellett, hogy lefelé simává tesz mindent. Ezt az előnyt éreztem is, mivel lefelé nem tudott közeledni hozzám senki. Felfelé ennek is, mint a többi össztelósnak megvan az a hátránya, hogy súlyosabb, mint merevfarú társai. Viszont a gyökeres mászásoknál ismét előnye van a hátsó kerék mozgásának, lekövetve az út egyenetlenségeit folyamatos tapadást biztosít a pedálozás során.

Mindent összevetve egy nagyon jó napon vagyok túl, jó kedvűen vágok neki a hétnek és készülök a következő versenyre, ami nekem a Komló XCO kupát jelenti.