Fiam, ne indulj már el bringázni, mert rádsötétedik - csengenek fel a szavak sokunk gyerekkorából, amikor késő délután pattantunk nyeregbe, hogy levezessük a felesleges energiát és este ne legyen velünk gondja a szülőknek. Mostanra már felnőttem, nem "segítenek a döntésben", hogy mikor és merre menjek bringázni. A keszthelyi barátokkal összebeszélve múlt héten indultunk egy éjszakai tekerésre, hiszen ők is készülnek a 24 órás maratonra, ahogy mi is, így kapóra jött a közös tekerés.

Találkozó este 10 órakor a bringabolt előtt, ahonnan négyen indultunk az erdőbe. Erdőbe, hát merre másfelé. Nem elég, hogy korom sötét van, de még az izgalom fokozása érdekében terepre is kellett mennünk. De nincs okom panaszra, hiszen mindenegyikőnk komoly, nagy fényerejű ledes lámpával ment.

Nekem kettő lámpa is felkerült a bringára, vagyis egy a kormányra, a másik pedig a sisakomra. Az ilyesfajta éjszakai bringázáshoz érdemes olyan lámpát választani, amivel nem csak bennünket látnak, hanem mi is látunk. A "csak látszódjak és ne büntessen meg a rendőr, mert nincs lámpám" hozzáállást szükségmegoldásnak tartom. Ennek ellenére nagyon sokan követik ezt az elvet kockáztatva a biztonságukat.

Tehát a kettő lámpának az a nagy előnye, hogy a kormányon levő fixen magunk elé világít, így mindig jól látjuk az utat, ahol közlekedünk. A sisakon levő pedig a fej fordításával fordul, így oda világít, ahova nézünk. Praktikus.

Hátránya, hogy ha menet közben ránézünk valakire, akkor ő tuti nem fog megismerni. És nem csak a sötét miatt, hanem azért sem, mert bizony utána még jó darabig csak egy fehér foltot lát...

Keszthelyről a szokásos irányba, Nagymező felé indultunk, ami a helyiek kedvelt kirándulóhelye, de találkoztunk ott már vasárnap reggel afterpartyzókkal is... Nagyon sejtelmes ilyenkor az erdő, ha éppen csendben voltunk, ezernyi apró zörej hallatszott a susogó fák közül.

Eme idilli környezetet nem tudtuk sokáig élvezni, mivel kerregő hangot hallottunk. krrrrrrr, kkrrrrr, grrr..., mire felkaptam a fejem, hogy vajon kinek a bringája, már meg is kaptam a választ egy nagy reccsenés közepette. Ajje... Ez a hátsó váltóm volt. Gyorsan megálltam (mert nem tudtam mást csinálni), hogy megnézzem mi a gond. Nagy volt.

A hátsó váltófül leszakadt és a hátsó váltót is feltekerte a kerék. Ezek a dolgok általában nem jönnek jól, főleg a kiindulási helyszíntől közel 10 kilométerre. Miután az első mozdulatnál eltörtem a szerszámot, amivel meg tudtam volna szerelni a láncot, az tűnt a legésszerűbb megoldásnak, ha hazafordulok. A lejtőn nem volt gond, gurult szépen, viszont azért sikerült 3-4 kilométert rollelezni, mire hazaértem...

Az éjszakai bringázásnak néhányhelyen komolyabb hagyománya is van. Rendeznek éjszakai túrákat a természetben vagy versenyeket akár terepen, akár a városban. (Budapesten is akad néhány ilyen)

Nekünk pedig szinte elengedhetetlen, hogy néhány kört menjünk sötétedés után is, hiszen szokni kell a ránk váró megmérettetés. Ami ott vár ránk: sötétség, por, szenvedés. Kell ez nekünk? Nem! Akarjuk? Igen!