Két hét telt el az utolsó Supercross futam óta, próbáltam minél többet edzeni, de terepre sajnos csak sötétben jutottam ki, ami valljuk  be nem volt nagy élvezet.

fotó: Bikemag

Már a szezon előtt megbeszéltük Marcival, hogy a Supercross sorozatot a hobbi kategóriában versenyzem végig - az összetett miatt, az OB-n pedig az elit kategóriában indulok. Itt legalább "számokkal is kimutatható", hogy mennyire vagyok képes. Nem voltak nagy céljaim, sikerült stresszmentesen menni a versenyre.
A verseny előtt novemberben kapkodva ki is váltottam a 2012-es licenszet, mert az UCI szabályok ezt kívánták, majd nem sokkal a verseny előtt kiderült, hogy mégsem kell... Mindegy, túléltük. (Nevezésnél mondjuk nem is kérdeztek a licenszemről.)

fotó: Bikemag

A verseny helyszín szerintem kiváló, mert a központi épület kultúrált menedékül szolgált a hideg időben. Kedves hölgyek pedig zsíroskenyérrel és meleg teával kínálták a versenyzőket.
Reggel a szokásos pályabejárással kezdtünk, először gyalogosan, majd bringával. Az akadályokat már sikerült megemészteni korábban, de még mindig furán álltunk a térd fölé érő (UCI szerint maximum 40 cm) deszkapalánk és vas korlátok előtt... Aránylag magas vagyok, de amikor rosszul jött ki a lépés, rá kellett lépnem az akadály tetejére, hogy át tudjam ugrani.
A pálya más jellegű volt, mint az eddigi Supercross futamokon, szinte az egész pálya sík volt, megtűzdelve egy szimpla és kettő dupla akadállyal, valamint kettő lépcsős felfutással.
Délelőtt rögtönzött technikai értekezletet tartottak a szervezők, ahol kiderült, hogy a hobbi futam nem 25 perc + 1 kör, hanem csak 15 perc + 1 kör lesz. Ekkor örültem igazán, hogy nem ebben a kategóriában megyek és nem 15-20 perc bringázásért autóztunk 250 km-t.
A tervezett 12.30-as rajt előtt egy órával nekiálltam melegíteni, hisz alig volt 0 fok felett a hőmérséklet.
Fél 1-kor már elég sokan vártuk a rajt mellett az indítást, de az csak nem jött. Mi meg csak körözgettünk-körözgettünk a rajtra várva.

fotó: Monti

Fél óra késéssel, 13 órakor szólítottak rajthoz. Gyors rajtszám ellenőrzés majd rajt.
A kis mezőnyünk hátsó felében maradtam, nem akartam már az elején rohanni, hisz Szilárd és Fejes Gabi nagyon keményet mentek már az elejétől kezdve.
Ekkor már sejthető volt, hogy nem fogom megúszni körözés nélkül - ahogy szinte senki a mezőnyből. Becsülettel róttam a köröket, ahogy bírtam, valahol a 9. hely környékén.
A mezőny élén a már említett páros váltotta egymást és a 40. perc környékén vágtak hátba.
A cél előtti/utáni hosszú egyenesben beálltam mögéjük. Csodálkoztam is, hogy ilyen lassan mennek, de úgy tűnt, hogy egy taktikai csatának a közepébe csöppentem. Egy sprinteléssel eltávolódtam tőlük - ami a külső szemlélőnek talán komikusan hatott, hogy egy lekörözött így lehagyja az élen haladókat.
Az előnyöm nem tartott sokáig, gyorsvonatként értek utol és előztek le. Esélyem sem volt utánuk menni.
A következő körben már mögöttük haladtam át a célvonalon.
Kérdeztem is, hogy akkor most ki kell-e állnom? De a válasz csak egy félvállról flegmán visszakapott "Mennyé' még!" volt.
Nem ezt vártam. Főleg az után, hogy a rajtnál egyértelműen kimondták, hogy a lekörözött versenyzőket kiszólítják és még hozzátették, hogy a gyengébbek kedvéért majd szólni fognak, hogy ki van körhátrányban.
A következő körömben már "nem hagytam" magam újabb körre kiküldeni. Megtudtam, hogy azért kellett tovább köröznem még 2 kört, mert kevesen maradtunk a mezőnyben...
Úgy tudom, hogy a verseny végén kilencedik lettem abszolútban, az Elit felnőttek közt pedig 7. - legalábbis azt hiszem. De ez után a verseny után nem lepődnék meg semmin sem.
Nem mondom, hogy elégedett vagyok, de reálisnak érzem ebben a mezőnyben, mert akik előttem voltak tényleg erősebbek/ügyesebbek is.
Örülnék, ha jövőre valamelyik Supercross futam szervezőjét felkérnék az OB rendezésére, vagy legalább tanácsokat kérhetnének :)