Ha alcímet írnék, akkor a "három lovat egy s€gg€l nem lehet megülni" címet kapná. De nincs ha, ahogy a versenyeken sincs HA kategória.
Kezdjük az elején. Két hete volt az utolsó verseny, utána elég kemény meneteket csináltam - futás, bringa, futás+bringa. Gyűltek az edzésórák szépen, már amennyire tudnak gyűlni a délután fél 5-ös sötétedéssel munka mellett.

fotó: Kolb Tamás

A verseny előtti héten pedig a tanulás és a pihenés kapták (volna) a fő szerepet - ehelyett lett tanulás és idegeskedés. Ez 5 zh-t és 2 beadandó dolgozatot jelentett az egyetemre. Persze, tudom, hogy ciki a tanulásra fogni mindent, de célegyenesben vagyok, nem akarom elcseszni.
Szóval a tanulás és a tanulás miatti munka kiesés okozta lemaradás behozás nem volt túl jó hatással. A versenyen is nagyon fáradtnak éreztem magam. Ez meg is hozta a "gyümölcsét". Pályabejárás során több kanyarnál is meginogtam, meglehetősen darabosan közlekedtem. Olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor 2-3 óra alvás után korán reggel nekivágnánk a napnak.

A pálya talán az eddigi legélvezetesebb volt, amin mentünk! Jó volt a talaj és tele volt technikás résszel is. Talán a felfutás előtti akadály volt, ami kicsit magasra sikeredett. Bár elég hosszúak a lábaim, mégis néha nehezemre esett "átbillenni" rajta. A terep amúgy változatos volt, haladtunk erdőben és nyílt terepen is. Napsütés híján most átlátszó lencsével használtam a szemüvegem. (http://andrastoth.blogspot.com/2011/11/salice-napszemuvegeket-hordunk.html)
Az elit és hobbi kategória tömege miatt a rajtunkat áthelyezték néhány méterrel, egy hosszú egyenesből indultunk, majd a pálya legutolsó métereire érkeztünk és újra indult a kör. Amolyan felvezető félkör volt, hogy rendeződjenek az erőviszonyok.
A rajtot sikerült jól elkapnom, viszonylag elől maradtam az első néhány körben.
Aztán szépen sorban jöttek a versenyzők és mentek is - csak most nem jó irányba, mert engem előztek.
Negyedik-ötödik kör környékén elveszítettem vezető pozíciómat és rögtön a harmadik helyre pottyantam vissza. (Szécsi Tomi az egyik edző mtb-jével jár ezekre a versenyekre és nem is akárhogy megy! Most is ezüstérmet szerzett) Nagyjából ismerem már a hobbi mezőnyét, sejtettem, hogy ennél már nem csúszok visszább, így tartalékon végigtekertem a maradék köröket. Nem vagyok nagymenő bringás, hogy ennyitől feladjam.

fotó: Manka

Így a dobogó harmadik fokára érkeztem (én fagyoskodtam legtöbbet a dobogón), de a csoki mikulás és a fogaskerék-érem kárpótolt!

Köszönöm a szurkolást Vikinek meg mindenkinek, aki a pálya széléről buzdított.
Legközelebb már csak jobb lehet! Találkozunk két hét múlva az OB-n!