Főiskolás és Egyetemista bajnokság - vol. 2.
Az idei volt a negyedik Főiskolás MTB versenyem. Ilyen jó eredménnyel még nem zártam, mint most. (Nem az időeredményre, hanem a helyezésre gondolok.)
Balázs - Szentessy Balázs, egyik kedvenc tornatanárunk - ismét rábeszélt, hogy nekünk jó lesz, ha idén is
elmegyünk erre a versenyre.
Nekem pont kapóra is jött az edzésekhez, ezért szívesen éltem a lehetőséggel. A verseny előtti pénteken már kezdett romlani az idő, ami vasárnap teljesedett ki igazán.
Néhány fok, szél és még az eső is szemerkélt. Nem volt túl bíztató ilyen körülmények közt megérkezni Etyekre, a szokásos helyszínre.
Ilyen időben nem volt senkinek kedve igazán melegíteni - már aki egyáltalán eljött, ugyanis nagyon családias volt a légkör, több nevezett versenyző otthon maradt -, így a legtöbben az autóban húzták meg magukat.
A 11 órás rajtot a versenyzőkkel való egyeztetés után negyed órával korábbra vették, hogy mihamarabb túlessünk a versenyen és ne fagyoskodjunk annyit.
Két kört mentem a pályán, hogy kissé bemelegedjek. Könnyebbnek éreztem, mint a korábbi években, 42-es nagytányéron végig járható volt.
A rajtot most is jól sikerült elkapni, Szalay Peti és Gulyás Ádám mögé álltam be. Az első kör felénél nagyjából rendeződött is a sorrend. Egy Peti és egy Ádám maradt előttem, csak már nem Gulyás, hanem Ruszin. Szalay Peti fokozatosan nyúlott el tőlünk, Ádámnak folyamatos technikai gondjai voltak, amibe szalmaszálként kapaszkodhattam egy esetleges második hely reményében. De hiú ábrándként illant el előlem ez a kép, amikor újra eltávolodott előttem.
Így lettem harmadik és szereztem egy bronzérmet magamnak és az Egyetemünknek. A csapatversenyt megnyerte a háromfős csapatunk, amiben Márkus Jani, Gulyás Ádám és én voltunk. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a második hely is a Pannon Egyetemé lett és azt még halkabban, hogy csak mi voltunk ketten :)
Viki a csajok közt egy ezüst érmet hozott, így itthon teljes lett a paletta.
Az eredményhirdetést már nem volt időm megvárni, mert hosszabb edzés volt tervezve vasárnapra, így rögtön a célbaérkezés után letekertem Fehérvárra, ahol a többiek felszedtek és visszahoztak Veszprémbe.
Szólj hozzá
Balázs - Szentessy Balázs, egyik kedvenc tornatanárunk - ismét rábeszélt, hogy nekünk jó lesz, ha idén is
elmegyünk erre a versenyre.
Néhány fok, szél és még az eső is szemerkélt. Nem volt túl bíztató ilyen körülmények közt megérkezni Etyekre, a szokásos helyszínre.
Ilyen időben nem volt senkinek kedve igazán melegíteni - már aki egyáltalán eljött, ugyanis nagyon családias volt a légkör, több nevezett versenyző otthon maradt -, így a legtöbben az autóban húzták meg magukat.A 11 órás rajtot a versenyzőkkel való egyeztetés után negyed órával korábbra vették, hogy mihamarabb túlessünk a versenyen és ne fagyoskodjunk annyit.
Két kört mentem a pályán, hogy kissé bemelegedjek. Könnyebbnek éreztem, mint a korábbi években, 42-es nagytányéron végig járható volt.
A rajtot most is jól sikerült elkapni, Szalay Peti és Gulyás Ádám mögé álltam be. Az első kör felénél nagyjából rendeződött is a sorrend. Egy Peti és egy Ádám maradt előttem, csak már nem Gulyás, hanem Ruszin. Szalay Peti fokozatosan nyúlott el tőlünk, Ádámnak folyamatos technikai gondjai voltak, amibe szalmaszálként kapaszkodhattam egy esetleges második hely reményében. De hiú ábrándként illant el előlem ez a kép, amikor újra eltávolodott előttem.
Viki a csajok közt egy ezüst érmet hozott, így itthon teljes lett a paletta.
Az eredményhirdetést már nem volt időm megvárni, mert hosszabb edzés volt tervezve vasárnapra, így rögtön a célbaérkezés után letekertem Fehérvárra, ahol a többiek felszedtek és visszahoztak Veszprémbe.
