Ülni a föld felett 5 centivel és féktelenül száguldani lefelé egy alig irányítható szerkezettel. Számtalan fiatalnak ez a csöppet sem veszélytelen hobbija van, hogy (ész?) fék nélkül rohan lefelé a lejtőn.

A trikeokról általában a három kerekű motorok és a rajta nyugalmasan pöffeszkedő öregurak juthatnak az eszünkbe. Tipikusan azok, akik bizony az ég egy adta világon nem sietnek sehova, nyugodtan hagyják rázkódni a sörtől megereszkedett hasukat az 1000 köbcentis motoron.

A trike bringák valószínűleg hasonlóképp jöttek létre, mint a '60-as években a BMX-ek (bicycle moto x=cross), amit azok a fiatalok használtak, akiknek nem volt pénzük a crossmotorra. Bár azóta már a BMX-ek is eltávolodtak a motoroktól, ahogy már a trike-ok esetében sincs meg az a közeli viszony.

Ezek a fajta trike-ok leginkább egy dodzsemhez hasonlítanak, hiszen laposak és iszonyat alacsony súlypontjuk van, így szinte lehetetlen felborítani. A három, közel szabályos háromszög formában elhelyezkedő kerék mindig stabilitást nyújt. Az első kerék egy nagyobb, hagyományos gumiabroncson fut, míg a hátsók egészen aprók és csúsztatható anyaggal borítottak, hogy minél jobban lehessen driftelni vele.

Hazánkban a Bakony aszfaltos lejtőin és a Bükkben is találkozhatunk kisebb társaságokkal, akik trike-okkal csúszkálva gyűjtik maguknak az adrenalint.

Vajon miért nem meglepő, hogy ezt a képet egy orosz oldalon találtam?

Ha kedvet kapott valaki, hogy egy ilyen lélekvesztőt építsen, akkor az internet széles csatornáin pár perc keresgélés után találhat építési leírást hozzá.