Az in medias res helyett kezdjük a blogírók bemutatkozásával, hogy kiknek a tollából olvashatók a különböző kerékpáros témájú bejegyzések:

Kuntár Bence vagyok, az elkövetkezendő fél évben igyekszem bejegyzéseimmel szórakoztatni és segíteni a kerékpározás iránt érdeklődőket.

A sportolás kölyökkorom óta a mindennapjaim részét képezi, járni még nehezen tudtam, mikor a „nyúlcanga” már használatban volt. Nem sokkal később váltottam, egy 600-as Honda műanyag replikájának büszke tulajdonosaként koptattam a flasztert és a cipőimet. Ovisként tanultam meg pedállal hajtott kétkerekűvel egyedül közlekedni és szüleim legnagyobb örömére hamar felfedeztem a farolás szépségeit, hetente nullázva egy hátsógumit.

2007-ben kezdetem versenyezni barátaim javaslatára. Első megmérettetésemre még mindig tisztán emlékszem. Biztos voltam benne, hogy nyerni fogok, hiszen már sokat bicikliztem és jól felkészültem. Persze, fejben Pamela Anderson meghódítása is 2 perc, gondolatban a verseny megnyerése is egyszerűnek tűnt. Valahol a középmezőnyben végeztem, és irdatlan fáradtság töltötte el egész testemet. A tanulópénzt megfizettem, rájöttem, hogy komolyabban kell készülni.

Tapasztalt csapattársaim, barátok segítségével aztán szépen belejöttem és minden időmet az MTB kerékpározás kötött le. Így ismertem meg Tóth Andrist is. 2009-ben egy olimpiai cross kupafutamra kerestem útitársat Veszprémből a Pilisbe, végül ő segített eljutni. Első közös utunkról legfőképp a Colin McRae-t idéző vezetési stílusa maradt meg. Onnantól kezdve máig napi kapcsolatban vagyunk, így nem ért meglepetésként, hogy megkeresett a 24 órás verseny és annak bejegyzései kapcsán.

Nem lesz új kaland az „újságírás”, hiszen András segítségével kapcsolatba kerültem Takács Tamással, a bringahirado.hu, majd a Bikemag.hu - hazánk legismertebb kerékpármagazinjának – főszerkesztőjével. 2012 óta az a megtiszteltetés ér, hogy a korábban csodált és szentírásként kezelt weboldalon publikálhatom írásaimat.

Manapság mindennapjaimat a mérnöki tanulmányok töltik ki, a teljesítménycentrikus kerékpározás kicsit háttérbe szorult. A mozgás öröme, az MTB bringázás élménye miatt így is gyakran nyeregbe pattanok.

Remélem a blog hatására többen kedvet kapnak a bringázáshoz és elolvassák bejegyzéseinket, végiggondolják tanácsainkat, velünk sírnak és nevetnek a felkészülés alatt.

A virtuális kézfogás után be is mutatkoznék, Mayer Balázs vagyok, és ezúton is köszöntöm az érdeklődőket a blogon!
Fontos tudni rólam, hogy mióta az eszemet tudom, azóta kerékpározok, szinte előbb ültem a 3 kerekű kisbiciklimen, mint ahogy megtanultam járni. Szerzőtársaimhoz hasonlóan én is megjártam a szamárlétrát, az említett 3 kerekűvel kezdtem, majd jött a kitámasztós gyerekbicikli – azóta persze megtanultam kitámasztó kerék nélkül menni -, aztán jött a BMX, ami huzamosabb ideig meg is maradt.

Kiskamasz éveimben az extrém BMX-ezés kötött le, ez dióhéjban annyit jelent, hogy próbáltam különféle trükköket végrehajtani a kerékpárommal úgy, mint egykerekezést álló helyben, leugratni lépcsőkön, lecsúszni korlátokon. Kevés sikert, viszont annál több sérülést éltem át akkoriban, aztán végül ráunva a BMX-re, és a rengeteg esés-kelésre, „kategóriát váltottam”, ekkor kaptam meg szüleimtől az első váltós mountain bike-omat, ami akkoriban minden velem egykorú srác álma volt.

Innentől fogva kisebb-nagyobb kihagyásokkal, mondhatni rendszeresen kerékpároztam. 2011-ben egyik barátom unszolására elindultam életem első hegyibringás versenyén, és teljesen magával ragadott a versenyek világa. Annyira varázslatos érzés volt a versenyzés, hogy muszáj volt megosztanom a nagyvilággal, és ekkor kezdtem el írogatni a saját blogomat, amit leginkább az általam megélt versenyek beszámolóival gazdagítom.

A következő versenyszezon a rutinszerzéssel telt, ebben az évben indultam először 24 órás versenyen, egy baráti csapattal, majd 2013-ben közös csapatba kerültem Tóth Andrissal. Nem csak a bringázás iránt érzett szenvedélyünk volt közös, hanem a blogírás is.

2014-től pedig edző segítségével készülök az előttem álló versenyszezonra, tehát szabadidőm nagy részét a kerékpározás tölti ki, mondhatni e körül forog az életem, mindent ehhez próbálok igazítani. Legfőbb célom a magyar hegyikerékpáros társadalom „elitjébe” bekerülni, illetve a versenyeken a lehető legjobb eredményeket elérni.

„Civilben” egy autóipari beszállító cégnél dolgozom technikusként. A bringázáson kívül szeretek (terep)futni, olvasni és ezzel összefüggésben írni is. Sokáig magyar szakos tanárnak készültem. Diákújságíróként tevékenykedtem, általános – és középiskolában is aktívan részt vettem az iskola újság szerkesztésében, jelenleg a munkahelyem céges újságának egyik szerkesztője vagyok. Az online világban Tóth Andrisnak köszönhetően a bikemag.hu-ra is publikálhatok, valamint a hegyibringa.hu internetes oldal is felkért társszerzőjének, illetve a már említett saját blogomat is vezetem.

Őszintén remélem, hogy itt a blogon hasznos tanácsokat tudok adni a hegyikerékpározás rejtelmeiről, és sok olvasómat hasonlóan elvarázsolja ez a sportág, mint ahogy engem is!

Tóth András vagyok, néhol csak "Andris"-ként jelenek meg, de internetes körökben nagyon sokan csak BringásAndrásként ismernek. Mostantól Ti is, kedves Olvasók, mivel ez a blog is erre a névre keresztelődött.

A becenevek és azok használati helyének elkülönítése miatt sokan skizofrénnek gondolhatnak, megjegyzem néha én is úgy érzem magam, amikor megpróbálom megkülönböztetni a magáncélú, a rendezvényszervezős és az újságírós énemet.

Nézzük, hogy mire számíthattok tőlem: A kerékpározással nagyjából tizenegynéhány éves koromban alakult ki a szimpátiám. Fényképes emlékek fellelhetők az óvodás éveimből is, de akkor még csak az adott kor átlagának idejét töltöttem nyeregben. Siheder koromban unokabátyáim vittek el a környéken - Keszthelyi-hegységbe - bringázni. Akkor ez tőlük jófejségnek tűnt, de bizton állíthatom, hogy csak azért volt, mert én voltam a legkisebb, így a defektes, fűvel és levelessel kitömött gumijú bringával én tudtam a legkönnyebben hazatekerni...

Aztán belecsöppentem egy helyi bringás körbe, akikkel eljárhattam versenyezni. A középiskolában a kerékpározás már több volt, mint hobbi. Az állóképességem is javult, vagyis kialakult: a középtávfutásnál a sor végén kullogást sikerült lecserélni és a másik végére kerülni. Sűrűsödtek a versenyek, komolyabbá váltak a felkészülések. Majd edző, szponzoráció, csapatváltás, még komolyabb felkészülés - így telt el mintegy 10 év a fiatalságomból. A közép- és főiskolai józan emlékeimet is a sportnak köszönhetem, mivel emiatt nem vitt magával a "bulivonat".

A sok év alatt számtalan eredmény közt sikerült néhány bajnoki és bajnoki cím közeli helyezést is begyűjteni a több száz versenyrészvétel alatt. Az utóbbi néhány évben változott meg minden. Csökkent a versenyzés iránti motivációm és nőtt a munkahelyen eltöltött idő. Lassan 4 éve főállású logisztikusként dolgozom, emellett a Bikemag.hu szerkesztője vagyok és a Veszprémi Kerékpáros Egyesületben országos versenyeket szervezek és próbálom jobbá, vonzóvá tenni a kerékpározást helyi és országos szinten is.

Mint olvashatjátok, most már kevésbé érint az élsport, sokkal több lehetőségem jut az ott szerzett tapasztalatokat leírni és átadni az Olvasóknak.