A cím azt sejtetheti, hogy egy jó hobbi bringáshoz hasonlóan én is téli álmot aludtam. De ez nem így volt! Télen is, ahogy eddig becsülettel gyűjtöttem a kilométereket és vettem részt a SuperCross sorozat cyclocross versenyein. Röviden végigfutom az elmúlt néhány hónapot.

A SuperCross sorozatban ezúttal szervezőként is részt vehettem, így közös döntés alapján alakítottuk át a korcsoportokat. Az eddigi hobbi kategória megmaradt a valóban hobbistáknak és mi, akik tavaly még az akkori hobbiban indultunk most az elitekkel versenyeztünk.
Így már szezon elején tudtam, hogy még a dobogónak a közelébe sem fogok férni. Nem is baj, úgyis csak edzésnek fogtam fel ezeket a versenyeket.

fotó: Káldi Tomi

A sorozat nyitó futama most is Kazincbarcikán volt, ahol a tavalyihoz hasonló pálya várt bennünket. A reggeli köd hamar a futamunkra elillant, így egy élvezetes kis versenyen vehettünk részt. Többször leesett a láncom az első lánctányérról, ami valószínűleg helyezésembe is került - így 8. helyen végeztem. A lenti kép mutatja, hogy mennyire élveztem a versenyt:

fotó: Fenyvesi Photo

A következő futam Ózdon rajtolt, ahol szintén kis változás történt csak a pályán. Itt a hetedik helyen futottam be.

Majd eljött a nagy nap: a saját rendezésű verseny. A szokásos sok izgalom (egy hétig alig alvás) előzte meg a versenyt, na meg megszámlálhatatlan munkaóra, aminek tulajdonképpen semmi látszatja nincs, csak én tudom, hogy mi, miért volt szükséges. Ezekből az órákból nem lát semmit a külső szemlélő, ami végülis így van rendjén.
Az ötlet amúgy onnan jött, hogy megpróbálok valamit visszaadni a sportnak, valamit tenni érte, így már nyáron megkerestem Bálnát, a sorozat főemberét, hogy mit szólna hozzá, ha... Aztán igent mondtak a többiek is.
Így lett Veszprém történetében először cyclocross verseny a városban. Terveim szerint nem ez az egyetlen.
Verseny után, valamikor 11 óra körül kerültem ágyba - na az egy meglehetősen megnyugtató pillanat volt, hogy nyugodtan kipihenhetem az elmúlt időszak fáradalmait...

Alig volt időm felocsudni, máris Salgótarjánba vettük az irányt, hogy Bálna versenyén induljunk. Az egyik legjobb pályát alakították ki a sorozatban, nekem konkrétan az erdős rész tetszett, ahol az addig megszokottakkal ellentétben sok szintkülönbséget sikerült belecsempészni egy körbe.

fotó: Káldi Tomi

A fagyos decemberi hétvégén Balassagyarmat várt bennünket a havas-jeges pályájával. Itt egy "kísérletet" végeztünk Takács Tamással, Bikemagos főszerkesztő munkatársammal. A többször felröppenő kérdésre próbáltunk választ keresni, hogy vajon illik-e mountain bike-kal indulni a cyclocross versenyeken. A tesztről itt olvasható írásunk.
A célunk a figyelemfelkeltés volt, hogy sok esetben a mountain bike nagy előnyt jelent a cyclocross kerékpárral szemben, ami a gyerek és hobbi kategóriákban kevésbé szignifikáns különbség. Reméljük, hogy a következő szezonban majd ezt a kérdés is megvitatásra kerül.
Az év utolsó előtti napján az alföldön folytatódott a sorozat. Nem akarom, hogy ez alapján skatulyázzanak be, de meg kell említenem, hogy a helyi kiskocsmába egy kávéra betérve már 10 órakor teltház fogadott, ami vidéken teljesen normális. Ami feltűnt a végtelen barátságosság és a nevetséges árak. Talán még 100 Ft-ot is kértek egy kávéért...

Majd január végén Budapesten zártuk a sorozatot. Egy új építésű lakópark szomszédságában beépítésre váró területen kapott helyet a verseny. 19-re húztak lapot ezzel a pályával, mivel a talaja az igazi jófajta ragadós agyaból volt, csak a szerencsén múlott, hogy délutánra is csak alig olvadt fel.

Összegezve azt mondhatom, hogy kár lett volna kihagyni ezt a sorozatot!