Kik ezek a kerékpárosok kopogós cipővel? Talán ez is összefügg a láb szőrtelenítésével? Vagy mi lehet a célja a speciálisan bringázáshoz készítettet lábbeliknek? Ha érdekelnek a részletek, ebben a bejegyzésben megtalálod a válaszokat.

Alapvetően három típust kell elkülönítenünk, a felhasználási feltételektől függően. A különböző változatok eltérő pedálokkal használhatóak. Nyilván nem véletlen alakult ez így az évek során, mindegyik típus olyan paramétereket helyez előtérbe, amik a bringázás során épp előnyösebbek.

Ha csak a városban bringázunk, ügyeinket intézzük, családdal megyünk kirándulgatni kerékpárral, összességében egyáltalán nem foglalkozunk azzal, hogy mennyire hatékony a hajtás, teljesen megfelelő egy pár taposópedál. Ezt bármilyen cipővel tudjuk használni, nincsenek megkötések, bár érdemes valamilyen sportcipőt választanunk ebben az esetben is. A sérülések elkerülése végett egy tanácsot ajánlott megfogadni, mégpedig a papucsok mellőzését. Lehet, hogy divatos a tanga papucs nyáron, de egy törött sarok vagy zúzódott lábfej nem biztos, hogy megéri a menőzést.

Akik nem akarnak kerékpáros cipőre áldozni, de maguk szintjén komolyan veszik a kerekezést általában klipsz szíjjal rögzítik lábukat a pedálhoz. Az ősidőkben még a profik is használták, de ha gyakran le kell szállni, vagy valamilyen szinten versenyeken is akar indulni az illető érdemes beruházni patentpedálba és kifejezetten bringázáshoz tervezett cipőbe.

Vannak kifejezetten túrázáshoz, vagy kevésbé kompetitív használathoz tervezett SPD cipők is, melyeknek közös tulajdonságuk, hogy a talpukra egy patentet (stoplit) kell szerelni, amit a pedál speciálisan kialakított dokkoló részébe kell bekattintani. Ezzel a hajtáshatékonyság sokat javul (a klipsz használatának is ez az előnye), hiszen nem csak a hajtás toló-, hanem húzó fázisában is hatékony munkát végeznek izmaink. A túra, vagy sport MTB cipők talpa általában műanyag, nem végletekig merev, és gazdagon tartalmaz mintázatot, amivel könnyen sétálgathatunk is. Ezek inkább a kényelmet helyezik előtérbe, míg a versenyzésre készülő társaiknál már megjelennek az egzotikus anyagok (karbon, titán), hiszen a merevség és a minél kisebb tömeg kapnak főszerepet. A talp mellett nem szabad elfeledkezni a felsőrész kialakításának fontosságáról.

A túracipők általában hagyományos fűzős darabok, a kedvezőbb árú MTB modellek legtöbbször három tépőzárral rögzítik a lábfejet, míg a kompetitív célokra szánt cipellők már gyakran különböző csatokat és tekerőket tartalmaznak, hogy minél jobban fogják a lábat. A felsőrész anyaga is változó, lehet vízálló vagy pont az ellenkezője, könnyen szellőző hálós. Márkákból és típusokból szerencsére hazánkban is rengeteg a választék, akár csajos modellekből is. Vásárlás előtt mindenképp érdemes felpróbálni a kiszemelt darabot. Tapasztalatból tudom, hogy nekem például több gyártó cipőjéből is eggyel nagyobb méret kell, mint az utcai lábbelim esetében.

Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejteni a kifejezetten országúti kerékpározáshoz készült cipőkről is. Ezek más patentpedál kialakítással kompatibilisek, nagyobb a dokkolófelület, és többségében kisebb a holtjáték a pedál és a cipő között. Ezen lábbelik talpán pár apró koptatón kívül csak a stopli kap helyet, így a gyaloglás különösen kellemetlen bennük, a kopogás elkerülhetetlen. Előnyeik a nagyobb merevség és a könnyebb súly. MTB használatra csak kompromisszumokkal és átalakítással használhatóak, illetve a talp mintázatának hiánya miatt élettartamuk is csökken. Egy igazi országútis viszont érzékeny a cipőkérdésre, alap a fehér szín és ajánlott az olasz márka. Vékony gumis bringán az MTB pedált és cipőt néhányan szentségtörésnek veszik.

Ezzel azonban kár törődni, olyan lábbelit kell választani, ami a saját kritériumainknak megfelel. A személyre szabottságot különböző egyedi talpbetétekkel tehetjük teljessé, bár több gyártó is speciális, anatómikus betétekkel látja el alapból a bringás cipőit. Azt, hogy ezek közül kinek mi válik be, csak a próba tudja igazolni.